Mindig is izgatott a mit és a hogyan. A tipográfia összekapcsolta a vágyamat a szépet alkotásra azzal, hogy haszna is legyen annak, amit csinálok. A jó tipográfia ugyanis sokkal több, mint csupán a megjelenített szöveg esztétikája: segíti a megértést, kiemel, elrejt, esetenként újraértelmez, rejtett, mélyebb mondanivalót ad, megszólít vagy épp eltávolít. Finom, szinte észrevétlen elemekkel dolgozik. Vágytam rá, hogy megértsem, pontosan hogyan. Kapaszkodókat, eszközöket, szabályokat, értő és építő kritikát kaptam a szakma nagy öregjeitől (Miklósi Imre, Garai Péter, Mészáros Ákos, stb.) a „Gutiban”. Ezek a szabályok hol irányt mutatnak, hol gúzsba kötnek, így ma már leginkább a megérzéseimet követem.
A digitális térben teljesen más szabályrendszer érvényesül, új médiumok, eszközök jelentek meg, jelentősen megváltoztak a közönségigények is. Az alább megosztott munkák nagy része még olyan világban született, ahol nem volt még okostelefon, sem közösségi média.
Nyomtatott anyagok
… kevés lehetőségem adódott eddig. Tanulótársaimmal ellentétben nekem nem volt nyomdai, kiadói hátterem, a szakmában bevett célszoftverekre nem volt pénzem, a feladatokat azzal oldottam meg, amihez jogtisztán hozzáfértem (GIMP, OpenOffice.org, Inkscape, stb…), s ezek akkor még közel sem voltak olyan kifinomult eszközök, mint mára lettek. Így készítettem sokhasábos napilaptervet szövegszerkesztővel, pixelenként tologatva helyre a soregyent, amit egy kiadványszerkesztő néhány kattintással megold. Valahogy azért mindig elkészültek a vizsgamunkák, dicsérettel végeztem, de azzal mindvégig tisztában voltam, hogy az akkor használt eszközök, megoldások mindennapi munkára alkalmatlanok, irdatlan időt emésztett fel egy-egy munka létrehozása.
Aztán lett profi szoftverem, és mindent újra kellett tanulnom, és kell újra és újra…
A nyomtatott anyagok mégis különlegesek számomra. Talán mert amit kinyomtattak, végleges, utólag nem változtatható. Kész van. Egy kézbe fogható tárgy, aminek van súlya, textúrája, tapintása, illata. Helyet kér a világból. Még úgy is, hogy legtöbbjük előbb-utóbb a kukában/szelektív hulladékban végzi…
Arculat
… a coach munkára emlékeztet. Egy felfedezőút, amit az ügyféllel együtt teszünk meg, segítségével a jobban megismeri magát, és a legjobbat hozhatja ki magából. Legtöbbjük számára ez az első komoly alkalom, amikor olyan kérdésekre kell válaszolni, amelyet talán még sosem tett fel magának: Miben más, különb az ő terméke/szolgáltatása/munkája, mint a többi hasonló a piacon? Mire a legbüszkébb? Kikből áll a célközönsége, és mivel akarja őket megszólítani? Mit akar nekik mondani?
Ha ez jól sikerül, a közös munka végeredménye nem egyszerűen egy használható, esztétikus grafikai arculat, hanem olyasmi, amit valóban magáénak érez, és ami őt magát is naponta emlékezteti rá, mennyire egyedi és értékes a munkája. Megtanulja komolyan venni magát. És ezáltal mások is komolyan veszik őt…
Logók
Egy jó logó készítése kivételes absztrakciós készséget kíván. Jártomban-keltemben nagyon szeretem nézegetni, mennyi ötlet, humor tud lenni egyikbe-másikba belesűrítve. Persze, ma már bárki magának is tervezhet logót, vannak telefonos applikációk, mesterséges intelligencia, számtalan ingyenes gyűjteményből válogathatunk. Hogy jobb lett-e a világ általa, azt nem az én dolgom megítélni. A személyesség, az a visszhang, amit a másik ember gondolata kelt bennem, biztosan hiányzik belőlük.
Weblapok
… egyszerre bűvöltek el, és borzasztották el frissen végzett tipográfusi szememet a kétezres évek elején. A weblapkészítés a kezdetekben leginkább programozói feladatnak számított, az összképre, ergonómiára kevés figyelem jutott, sok összeeszkábált, igénytelen oldalt lehetett látni. Az is gyorsan kiderült számomra, hogy a web-design, -tipográfia egész más elvek, logika, követelményrendszer alapján működik, mint a nyomtatott. A pálya ráadásul nehezített, mivel a weblapok és elemeik minden monitoron, böngészőben, később mobileszközön másként jelennek meg. De – néhány szép példát látva – bennem is feléledt a vágy szép, kézműves-jellegű lapokat csinálni. Nem vagyok nagy kódbűvész, de szakkönyvek és az internet segítségével legtöbbször meg tudtam csinálni, amit nagyon akartam, néha kompromisszumokat kellett kötni.
Az igények, a technológia azóta sokat változott. A legtöbb régi weboldalam eltűnt a világháló süllyesztőjében. Ma már nem kódolok html lapokat, WordPress sablonok testreszabásával egyszerűbb megfelelni a kor igényeinek. Ez sem mindig könnyebb, de mások a kihívások…