Énekelni hamarabb kezdtem, mint beszélni, komolyabban foglalkozni vele jóval később, mint mások. Hol gyakrabban, hol csak alkalmanként, hol néma befelé kiáltásként, hol többezres tömegnek kihangosítva, vagy épp kínzó hiányként az éneklés folyamatosan jelen van az életemben, kiapadhatatlan örömforrás, fájdalom és kihívás egyszerre. Énekelve olyan dolgokat is el lehet mondani, melyhez a szó kevés. Örök ellentmondás a megmutatni és a rejtőzködni vágyó én között.
Főként népdalokkal kezdtem, aztán kipróbáltam mindent, ami szembe jött: küzdöttem preklasszikusokkal és popslágerekkel énekórán, belekóstoltam némi bluesba és a kóruséneklésbe, énekeltem dicsőítő dalokat utcán, Wesley-himnuszt kocsmában, munkadalt és szerelmes dalokat templomban, kínlódtam stúdióban, mikor rögzíteni próbáltuk. Ének-mestereim Lengyel Ildikó, Gulyás Erika, inspirálóim a kelta folk-rock zene (Iona, Eden’s Bridge), magyar népdalénekesek (főleg Sebestyén Márta és Lovász Irén), Sebőék és Krulik Zoltán művei, és még hosszan sorolhatnám…
Szólóban
A szólóéneklés egy házi eszközökkel készült karácsonyi népdalgyűjteménnyel indult (Így szeret bennünket az Isten, 2001). Gyakran éneklek a capella kiállításmegnyitókon, könyvbemutatókon, esküvőkön, temetéseken és más rendezvényeken.
Az egyszálének intim esemény, mély érzelmi rétegeket mozgat meg a hallgatókban. Hosszabb műsorokhoz kísérőként a gitár mellett/helyett már egy 35 húros kampós hárfa, ír furulya, looper és nyelvesdob, és némi elektronika is a társam lehet ebben.
Önálló szólóműsorok: Veronika kendője, Luca székétől Veronika kendőjéig.
Hangszereim
Emlékeim szerint a legelső hangszerem egy gyerek-pszaltérium volt. Aztán jöttek a sípok: blockflöte, tin whistle (ír furulya), pásztorfurulya, tilinkó. Gyerekként fuvolázni vágytam, de hegedű tanszakon találtam magam, amit hamar meguntam. Aztán a gitár – a kamaszkori lelkesedést a feledés homálya lepte, mint a por vagy húsz évig a felakasztott hangszert a falon. Alapos leporolására/újratanulására Nyeső Mari segítségével tettem kísérletet. A nyelvesdob (tongue drum) inkább csak játéknak bizonyult. A kampós hárfa – most már mondhatom – szerelem első pengetésre. Még tanulom, de azt első pillanattól tudom, sosem volt még ilyen lélekközeli, velem együtt rezonáló hangszerem. Csodás fás-földes, ősi hangja van.
Párbeszédek
Két ember zenei párbeszéde a színpadon végtelenül izgalmas dolgokat eredményez. Ilyen párbeszédeket folytattam már Mády Kálmán ütős-multiinstrumentalistával (ld. CantoDrum, bővebben lejjebb), Lantos Zoltán hegedűművésszel (ld. Lighthouse fellépések, Adventura duó koncert és Veronika kendője Lantos Zoltánnal) és Szabó Sándor gitárművésszel, akivel a tavaly kezdett közös hangszeres improvizáció teljesen új világot nyitott meg előttem.
Szabó Sándor – Brátán Vera duó (2025–)
Szabó Sándor gitárművész, multiinstrumentalista, független zenekutató, akinek zenéjében ősi a modernnel, keleti a nyugati zenei világgal találkozik. Számára a zene átélhető transzcendens erőtér, létrehozásához pedig az improvizáció a legérzékenyebb eszköz. Már korábban is volt lehetőségem vele énekelni, a hárfával való kalandom egyik fő inspirálója is ő volt. 2024 őszén kezdtünk komolyabban együtt muzsikálni, ami egyszerre tanulás és talán nem csak számomra kifogyhatatlan örömforrás is. Ilyen örömzenélésből született meg 2025 nyarán az Ujjbegynyi történetek című album is.
Világok találkozása című műsorunk összeállításakor a zenei tereink közti közös nevezőt kerestük, amit megkönnyített, hogy mindketten erősen kötődünk a magyar és más népek zenéiben őrzött ősi tudáshoz. 2026 januárjában együtt dolgoztuk át Veronika kendője című szólóműsoromat újabb színekkel gazdagítva azt.
CantoDrum (2016–)
A multiinstrumentalista Mády Kálmánnal 2016-ban alakítottunk énekhangra és differenciált ütőhangszer-játékra épülő duót. Kálmánnal nagyon régóta muzsikálunk együtt. A szokatlan, kivonatolt hangzást esetenként gitár, hárfa vagy melodika is kiegészítheti. Kálmán saját szerzeményei, népdalfeldolgozások, régi egyházi dalok és könnyűzenei klasszikusok újragondolásai egyaránt megtalálhatók a műsorainkban, előadásuk során nagy szerepet kap az improvizáció.
A duó Banos Gergely (6-húros fretless basszusgitár) csatlakozásával trióvá bővül. Grencsó István (szaxofon, fuvola) vendégjátékával nagyszínpadra is alkalmas produkcióvá nőtte ki magát. 2024 decemberében Szabó Sándor gitárművész volt a vendégünk. A saját dalok némelyikéhez Jász Attila költő írt ihletett sorokat, Kálmán szerzői albumain stúdióváltozatban, neves közreműködők játékával is meghallgathatók.
Bővebben erről a weblapunkon: https://cantodrum.hu/
Albumok:
Membrán (2016–)
„A művészekben valamiféle érzékeny hártya működik, mely érzékeli a világ és az emberi belső leheletszerű mozzanatait is. A Membrán zenekar efféle rezzenéseket és rezdüléseket kíván felerősíteni, értelmezni és továbbadni a zene nyelvén.” — áll a Membrán ön-meghatározásában. XX. századi költők műveiből összállított verskoncertekből (Pilinszky János, József Attila, Ady, Nagy László, Sík Sándor) és egy népdalokból összeállított mesekoncertből áll a repertoárja. Fodor Miklós lélekrezonáns zenéjét többnyire kvintett felállásban szólaltatjuk meg. Tagjai: Fodor Miklós: versmondás, fuvola; Brátán Vera: ének; Fodor Péter: gitár, vokál; Haász Veronika: zongora; Mády Kálmán: ütőhangszerek.
A koncertek mellett tartottunk már nem egy rendhagyó irodalomórát általános és középiskolásoknak. 2023 nyarán könyvbemutatóval, kiállításmegnyitóval és vetítéssel egybekötött összművészeti estet szerveztünk Áttűnések címmel.
Weboldal: https://membran-zene.hu
Szabadzene, Adyton (2016–)
Nagy várakozással indultam neki az első Adyton Szabadzenei Együttlétnek 2016 augusztusában, amit Szabados György szellemi és zenei örökségét megőrizni és továbbadni kívánva hoztak létre egykori barátai és tanítványai. Az együtt-lét csodálatos volt, saját énekesi részvételem benne küzdelmes. Mélyen megmerülni a zene óceánjában egyszerre felemelő és ijesztő: az ismert kapaszkodók, a rutin itt mit sem érnek, a jogosnak gondolt alázat esetenként bénító. Évekig tartott, mire végre követni mertem a mélyebb megérzéseimet. Kincset kaptam vele. Hatással van mindenre, ami eztán következett és következik…
Lighthouse (2006–2016)
2006-ban csatlakoztam a Lighthouse zenekarhoz, akik pont azokat a kelta folk-rock zenéket (Iona, Eden’s Bridge) dolgozták fel magyarul, amik az én lelkemet is nagyon megérintették akkoriban. Hálás vagyok, amiért türelemmel viszonyultak kései szárnypróbálgatásomhoz. Csatlakozásommal a repertoár némileg változott, kelta, magyar és balkáni népzenéből, popból, rockból és jazzből táplálkozó sajátos fúziós zene lett a végeredmény. A Lighthouse-zal 10 év alatt 2 lemezt és többszáz koncertet csináltunk végig együtt. Jártunk Svájc és Erdély hegyei közt, eljutottunk a legkeletibb magyarul beszélő csángó faluig, zenéltünk apró kluboktól, templomoktól, fesztiválszínpadoktól a többezres utcai rendezvényekig mindenfelé.
A zenekar weboldala sajnos már nem mindig elérhető, emlékek elérhetők a FB-oldalon: https://www.facebook.com/lighthousemusicband/
Albumok ebből az időszakból:
- First Light / Hajnalhasadás (2009)
- Fields of Dawn / Hajnali mezőkön (2012)
Art Kalahári / Kalahári Ethno Avantgarde (2018–19)
Az Adyton néhány résztvevője által alapított zenekarhoz egy év múltán csatlakoztam. A szabadzenélést biztonságos közegben próbálgathattam ebben a népzenei elemekre épülő, mai világzenét játszó formációban.
