Szabó Sándorral közös improvizációs albumunk elektronikus formában jelent meg, de azért remélem, hogy egyszer talán lehet belőle kézzelfogható tárgy is.

A borítójára egyik kedvenc témám, egy aprócska orchidea virága került, de ez már egy olyan állapot, amikor a szirmok a vízben hervadva megmutatják valódi szerkezetüket, és ez engem az ujjlenyomatokra emlékeztet. Finom, lebegő kép készült belőle, ilyen finom és lebegős az egész album, amely tényleg örömzene volt az első hangtól az utolsóig. Az ujjlenyomatszerű minta negatívba forgatva is megjelenik a belső oldalon, amely a technikai szövegeket tartalmazza, a hátlapra csak a címek, előadók és az album címe került.