Ajándékot kaptam. A próbáig csak sejtésem volt róla, pontosan mihez is kezd majd egymással egy ízig-vérig amerikai költő altszaxofonnal, egy magyar népdalon és énekelt verseken nevelődött női hang, egy kampós hárfa meg egy nem szokványos perka-dobszett. Lewis Jordan erős hangulatú szaxofonjátékával, megjelenésével, orgánumával, szuggesztív és elgondolkodtató verseivel egymaga is elegendő egy fantasztikus estéhez. Tehet-e hozzá bármit az, amit én tudok, vagy inkább csak zűrzavart kelt? A közös nevező a kíváncsiság volt, a készség a kísérletezésre. A hárfa és a szaxofon nem könnyen társítható hangszerek, de Lewis érzékeny játékával, Kálmán finom ritmikai keretszövéseivel érthető, igazán finom muzsika kerekedett belőle, melyet versek (Lewis és az én verseim) tagoltak fejezetekre.
A képekből is kiderül, milyen jó hangulatú este kerekedett belőle.
Köszönöm!
